Tartsd a rókát a zsákban
Eredeti cím: Keep The Fox in The Bag
Hogy igazságosak legyünk - gondolta magában Konohamaru - nem volt okunk azt hinni, hogy a dolgok ilyen rosszra fordulnak majd. Amikor figyelte Naruto Nii-chan-t, hogyan próbálja újra a Hiraishin no Jutsu-t, azt gondolta, hogy a legrosszabb ami történhet, hogy Nii-chan a végén ismét a kórházban fog kikötni, mint az elmúlt öt alkalommal. Biztos volt benne, hogy Sakura Nee-chan dühös lesz, de most, hogy a háború miatti stressz nem volt többé, kevésbé lobbanékony.
Nem számított rá, hogy a Jutsu felrobban, és hogy a végén egy teljesen más világban kötnek ki. Nem számított rá, hogy egy hatalmas fákkal teli erdő szélén találja magát, amit egy végeláthatatlannak tűnő síkság vett körül.
De amire a legkevésbé sem számított, hogy meztelenül rohangáló, nemi szerv nélküli óriások fogják üldözni őt és Naruto-t, hogy elkapják és felfalják őket.
- Nii-chan! - kiáltotta még akkor is, mikor félreugrott az egyik nyáladzó állat elől. Olyan közel futott Naruto-hoz amennyire csak tudott, mielőtt kénytelen volt egy hátra szaltót csinálni egy elhagyatott ház falára, hogy elkerülje üldözőjük túlméretezett kezét. Majd ezután a lény lábán kezdett végig rohanni, hogy legalább egy pár másodpercre össze tudja zavarni.
- Oodama Rasengan! - kiáltotta Naruto és a hatalmas, kavargó labdát egyenesen a lény fejére és felsőtestére irányította.
Végre a lény megáll, gőz emelkedik fel a testéből, ami lehetetlen sebességgel kezdett el lebomlani. Naruto nehézkesen leült, lihegve a megterheléstől. Az épületek alapján, amiket láttak, egyértelmű volt, hogy itt egyszer normál méretű emberek laktak. Mivel nem akarta elijeszteni a lehetséges szövetségeseit, nem használta Kurama erejét. Sajnos ez azt is jelentette, hogy nem igazán tudott használni nagyobb technikákat, és bár amelyiket tudta, kikerülte, viszont hamar rájött, hogy azok, amikkel harcolt gyorsak, és meglepetés szerűen támadnak.
- Ez volt az ötödik - motyogta Naruto miközben az orrát csipkedte. - És még mindig nem tudom, hogy melyik testrészük eltalálásával lehet megölni őket. Komolyan nem lehet, hogy csak a testük nagy részének elpusztításával lehet megölni őket, ha attól nem halnak meg, hogy csak a fejüket pusztítjuk el. - Tett egy bosszús, frusztrált morgást, miközben megmarkolta a haját. - Meg kell találnunk az itt élő embereket, vagy egy védett helyet. Egy kis barlangot, vagy legalább egy nagy fát az éjszaka folyamára.
Konohamaru bólintott, idegesen körülnézett a haldokló fényben. Mint egy Shinobi, még távolabbról hallja az óriásokat, mint a civilek.
- Kié az első őrség? - kérdezte.
- Majd én elintézem - Naruto felnyögött. - Árnyék klónok, talán.
Konohamaru ismét bólintott, majd felnézett az épületre, aminek a falára korábban felugrott.
- Talán nézzünk körül, és nézzük meg, hogy van-e itt információ? - kérdezte.
- Láttad a jeleket - motyogta Naruto. - Egy kukkot sem értünk az itteni írásokból.
Konohamaru megvonta egy kicsit a vállát.
- Képeskönyvek? Mappák?
-Nngh... - Naruto a tenyerébe temette az arcát. - Nem tudom.
- Lehet, hogy elég közel vagyunk már, hogy a Sage Mode-ban érezd az embereket?
Korábban már próbálták, de sehol sem voltak emberek. Vagy elmenekültek, vagy pedig mind meghaltak.
- Azt hiszem... - Naruto összevonta a szemöldökét. - De mi van, ha az itteni embereknek nincsen csakrája? Úgy értem, van csakra a levegőben, néhány növényben és kisebb állatokban, de a hatalmas dolgokban egyáltalán nincs. Ezért... Mi van, ha azért nem tudok érzékelni senkit, mert nincs csakrájuk?
Konohamaru nem válaszolt. Talán Naruto-nak igaza van, és a kísérlet újra hiábavalónak fog bizonyulni.
- Rendben - Naruto felállt és leporolta magát. - Az eredeti terv szerint csináljuk. Egyenes, véletlenszerű irányban haladunk. Keresünk egy folyót, és követjük azt. Ha szerencsénk van, akkor halat is tudunk ott fogni.
- O...Oké.
****
Naruto zavartan bámulta az előtte álló hatalmas falat, az agya üres volt. Majdnem annyira zavart volt, mint mikor megtudta, hogy az óriások éjszaka nem tudnak mozogni. De legalább ez könnyebbé tette az élelem keresést.
- Nos, ez nem egy folyó - mondta Konohamaru. Arra törekedett, hogy hasznos legyen, vagy arra, hogy megmondja a nyilvánvalót és végre tovább menjenek.
- ...Mi lenne, ha ezt követnénk? - Javasolta Naruto, majd megdermedt. - Kono?
- Igen...? - A fiú enyhén zavarosan nézett rá.
- Másszunk fel a falra - mondta Naruto, és felé fordult egy nagy vigyorral az arcán. - Egy csomó csakrába fog kerülni, és lehet, hogy egy kicsit fáradtak leszünk, de legalább ezek a dolgok nem érnek el minket.
Konohamaru szeme felcsillant és a fal felé fordult.
- Az utolsó egy őrült Uchiha!
- Kizárt dolog!
Futottak a csúcs felé, nevetve abban a tudatban, hogy végre találtak egy biztonságos menedéket a nap folyamára, és megálltak amikor felértek a fal tetejére. A látvány, ami eléjük tárult tényleg gyönyörű volt. Még azzal együtt is, hogy a távolban ocsmány, túlméretezett, humanoid szerű lények kóboroltak. Csak távolról látták őket, de úgy tűnt, hogy Kelet felé haladnak.
- Úgy tűnik, hogy az emberekre vágynak, nem igaz? - kérdezte Konohamaru. - Így talán arra mennek, amerre az emberek vannak?
- ...Igen - A sok lény láttán, Naruto arcán a zavartságot felváltotta a megvalósítás. Megfordul, hogy a háta mögé nézzen, ahol látta, hogy a lények céltalanul bolyonganak.
- Napközben a falmentén haladunk, éjszaka pedig vadászunk egy kicsit.Remélhetőleg így egy kis nyomra bukkanunk. - mondta.
Miféle világ ez?
****
- Szerinted mekkora lehetett az a dolog, ami ezt áttörte? - kérdezte Konohamaru ahogy bámulta a fal azon részét, ahol a lények folyamatosan áthaladtak a nap folyamán. Most éjszaka volt, és látták az egykor nyüzsgő várost még mikor fent voltak a falon.
- Legalább akkora, mint az idézésem. - motyogta Naruto miközben ő is bámulta a hatalmas lyukat. - Vagy pedig egy fejlett fegyver vagy Jutsu.
- Azt hiszem az óriások voltak. Úgy értem, itt emberek voltak, megpróbáltak bejutni és vadászni rájuk, ezért betörték a kaput. - Jegyezte meg Konohamaru. Idegesen körülnézett, mint egyfajta önvédelem, ami létrejött az évek során, mint a Shinobi képzés és az elmúlt két hétben a szörnyű lények kapzsi ujjai közüli menekülés részeként.
- Akkor lehet, hogy csak nyers erő volt. - mondta Naruto, miután átgondolta az ötletet, s közben körülnézett más jeleit keresve a pusztításnak. - Nem hiszem, hogy bármi is elég nagy ehhez, azokból amiket eddig láttunk, és nincs több lyuk a falban. Úgy tűnik nem mindegyik ilyen erős.
Konohamaru összerezzent. Egy kicsit félt, hogy mégis mekkora lehetett az a dolog.
- Elég nagy ahhoz, hogy nehezebb legyen megölni, mint Pain egyik útját? - kérdezte.
Naruto ránézett, majd vállat vont.
- Ha kitudnánk találni, hogy hogyan kell megölni egy normálisat könnyen, akkor talán. Nem vagyok benne biztos. Emberek ölésére képeztek ki, nem ilyen dolgokéra. Ezeket a dolgokat nehéz megölni, mert nincs információnk. Viszont amint információt szerzünk...
Konohamaru bólintott.
- Rendben. Akkor meg kell találnunk az embereket.
- Ami azt jelenti...
- Hogy követjük a folyót, nem igaz?
- Igen. Bár az irány... - Naruto megérintette az állát. - Nem volt sok épület a falon kívül, nem igaz? Csak ezen az oldalon. Szóval azt hiszem, most a belsejében vagyunk.
- Tehát...Északra megyünk - mondta Konohamaru.
- Igen. Északra.
Jegyzet:
Kono: Konohamaru rövidítve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése