Kiegyensúlyozatlan lovag

Kiegyensúlyozatlan lovag

Eredeti cím: Unbalanced Chivalry

Írta: therealesther  

Fordította: Yuri-Chan

- Kedvesem, Ön remekül táncol.

Sakura elhúzta a száját a szója szósz és alkohol szagától, ami a kövér Daimyo szájából jött. Miért nem lehet egy bálba acél orr dugóval jönni?

Egyáltalán mi a fenének kellett elvállalnia egy ilyen küldetést? A számlákat biztosan ki tudja fizetni, de a tény hogy egy izzadt disznó láb fogja a kezét és a derekát, nagyon jó ok a munka közbeni ivásra.

- Ööö... Köszönöm.

A bókra adott válasz után a rózsaszín hajú lány megpróbált még néhány extra centiméterrel távolabb kerülni az izzadó férfitól, aki körülbelül húsz évvel idősebb nála. Ez olyan igazságtalan. Annyi helyes srác mellett miért pont a legmagasabb rangú perverz vetett szemet rá? Szemével megkereste csapat társait és mogorván tapasztalta, hogy az egyik a büfénél tömi a fejét, míg a másik egy szűk, fekete ruhás nővel flörtöl. Utálta hogy két ismeretlen Chuunin-nal kellett összeállnia akik úgy gondolták, hogy a C rangú küldetés célja az ingyenes étkezés és a szórakozás. Régen ez teljesen más lett volna - gondolta keserűen a tizennyolc éves lány, miközben kihasználta a partnere pillanatnyi figyelmetlenségét hogy kifelé forduljon csak azért, hogy egy pillanattal később a férfi visszahúzza, sokkal közelebb, mint korábban.

Régen Naruto és Sasuke eltörték volna a karját egy fickónak, aki ilyen szinten hozzámért. Ha nem lennének elfoglalva az egymással való harcokkal, mint most. Kakashi-Sensei pedig a színfalak mögött bujkálva figyelne, készen arra, hogy parancsokat adjon távol tartva a perverzektől.

A túl meleg kéz a derekán lecsúszott pár centimétert és Sakura mosolya némileg megingott. Nem lenne okos dolog eltörni a legmagasabb rangú tiszt viselő kezét, de kezdett komolyan kísértésbe esni. Különben is, néhány másodperc alatt meggyógyítja és bocsánatot kér. Ha feltűnés nélkül csinálja, akkor talán nem lesz belőle nemzetközi botrány. Mélyen a gondolataiba mélyedve, Sakura nem vette észre a magas, ezüst hajú alakot, aki a tömegen keresztül közelített; mígnem végül a Daimyo háta mögött állt, kesztyűs kezével erősen markolva a férfi vállát.

- Bocsásson meg a zavarásért, Nagykövet Úr - mondta kurtán Kakashi, enyhén meghajolva, miközben a Daimyo elengedte Sakura-t és ingerülten megfordult.

- Mi az? - csattant fel, miközben bámulta a maszkos ninját. Sakura várta, hogy Kakashi türelmesen mosolyogjon és talán még meg is veregesse a morcos hivatalnok fejét, ám egykori Sensei-e vigyázzba állt és szemét tisztelet tudóan lesütötte.

- Egy hírnök most érkezett Önhöz Uram. Úgy tűnik, nagyon sürgős. Azt hiszem tűz ütött ki a borospincében.

Bozontos szemöldöke a magasba szökött.

- A borospincében?! -kiáltotta, majd sietve, - hátra se nézve távozott - fa képnél hagyva a rózsaszín hajú lányt. Sakura csak nézett utána, miközben próbálta eldönteni mit érez. Megkönnyebbült, zavaros, vagy talán kissé sértődött? Felnézett egykori tanárára, akinek látható szeme mosolyra húzódott és úgy érezte megkönnyebbült.

- Nos, akkor mehetünk?

Választ sem várva, Kakashi megfogta a lány jobb kezét és átkarolta a derekát. Sakura majdnem megbotlott ahogy megfordult és ritmusos lépésekben vezette egy időben a zenével.

- Kakashi-Sensei, mit csinálsz?!

A férfi csak egy komikus pillantást vetett rá.

- Rettenetesen kijöhettem a gyakorlatból, ha nem tudod megmondani, hogy táncolok, Sakura. Legalább mondd azt, hogy nem vagyok olyan rossz, mint Őexcellenciája.

Sakura kuncogni kezdett a könyörgő arc kifejezést látván, miközben a vállára helyezte a kezét.

- Legalább a kezed ott van, ahol lennie kell és a lélegzetet sem bűzlik az alkoholtól.

- És nem lépek a lábadra.

- És nem lépsz a lábamra - értett egyet mosolyogva. Hirtelen egy gondolat futott át az agyán. - Sensei, mit keresel itt? Küldetésen vagy?

Sakura úgy érezte, mintha egy pillanatnyi bűntudatot látott volna megjelenni a férfi arcán, de egyetlen szemből nehéz volt megmondani.

- Nem, nem igazán. Igazság szerint most fejeztem be egyet, így volt egy kis szabadidőm és mikor a kórházban voltam, Shizune-san azt mondata, hogy bál van a Daimyo birtokán.

Egy rózsaszín szemöldök szkeptikusan felemelkedett.

- És mivel tudom, hogy mennyire szereted az ilyen estélyeket, Kakashi-Sensei, biztos vagyok benne, hogy nem tudtad megállni, hogy elgyere. 

Az ezüst hajú férfi vállat vont, miközben tekintete végig kóborolt a teremben.

- Nos, úgy tűnik a "csapat társaid" jól érzik magukat - a férfi sötét szeme rosszallóan összeszűkült. - Kíváncsi vagyok, hogy vajon rajta tartják-e a szemüket a csapat társukon.

Sakura szótlanul felnézett rá. A fogas kerekek a fejében mozgásnak indultak, amíg egy kattintással minden a helyére állt.

- Sakura, figyelsz te rám?

Figyelmen kívül hagyva a kérdést, a rózsaszín hajú orvos egyenesen a szemébe nézett.

- Kakashi-Sensei, a Daimyo borospincéje tényleg kigyulladt?

A maszkos Jounin egy pillanatra elgondolkodott, mintha kiszámolna valamit.

- Nos, ha eddig nem is, akkor most már igen... Plusz-minusz egy-két perc.

A lány arca el sápadt.

- Sensei, kérlek, mondd, hogy nem tettél robbanó anyagot egy nemesi házba csak azért, hogy az a vén perverz levegye rólam a kezét!

- Hoppá, lebuktam.

Kakashi önelégülten mosolygott rá. Sakura felnyögött és fejét előre hajtotta a khaki mellényre és hitetlenkedve forgatta jobbra-ballra. Aztán hirtelen rájött, hogy ez volt a legédesebb, leglovagiasabb dolog, amit egy férfi valaha tett érte. Naruto ígérete, hogy visszahozza Sasukét nem számít, még csak tizenkét éves volt; és Lee megmentette az életét az első Chuunin vizsgán a Halál Erdejében. Kakashi sóhajtott egy nagyot.

- Nem mintha nem tudnám, hogy képes vagy szilánkokra törni a kezét és pillanatok alatt visszaállítani az eredeti állapotába. Csak hát... Te vagy az első és egyetlen lány tanítványom, és ha azt látom, hogy egy férfi fogdos, akkor nem tehetek róla, de egy kicsit...

- Atyai vagy és védő? - kérdezte Sakura.

- Egy kicsit féltékeny vagyok és birtok-... vagyis igen, atyai és védő - mondta sietve az ezüst hajú férfi és próbálta kerülni egykori tanítványa zöld szemét, ami időközben csészealj nagyságúra nőtt.

- Kakashi-Sensei, te... - Sakura hirtelen megrázta a fejét. Sem a hely, sem az idő nem volt alkalmas az ilyen kérdések megvitatására. - Semmi.

Megesküdött volna, hogy hallotta egykori tanárát megkönnyebbülten sóhajtani.

- Egyébként, köszönöm, Sensei. Ha valahová menned kell, akkor menj nyugodtan. Biztos vagyok benne, hogy tudok magamra vigyázni az este hátralevő részében.

- Ma már nem kell mennem sehová - vetett rá egy gyanakvó pillantást. - Ha nem bánod, maradok.

A lány meglepetésére a férfi szavai egy hullám megkönnyebbüléssel árasztották el. Vannak dolgok, amik sosem változnak; Kakashi jelenlétében mindig megnyugodott és biztonságban érezte magát. Egy érzés, amit senki más nem adhatott meg neki.

- Egyáltalán nem bánom - felelte mosolyogva.