2. fejezet
A megidézett
Ulquiorra Schiffer a korábbi négyes Espada magányosan járta Hueco Mundo sivatagát. Már négy hónapja, hogy Aizen-Sama vereséget szenvedett és kivégezték. A halálistenek úgy vélték, hogy túl veszélyes életben hagyniuk őt, így az újjáépített elmúlás bárdjával kivégezték. Ulquiorra nem bánta. A közhiedelemmel ellentétben sosem kedvelte igazán a férfit, sőt, tulajdonképpen csak azért járt a kedvében, hogy közel kerüljön hozzá és a megfelelő pillanatban végezzen vele. Mint később kiderült, nem ő volt az egyetlen. Ichimaru Gin szintén ezt tervezte. Azonban egyiküknek sem sikerült. Ulquiorra súlyosan megsérült a Kurosaki Ichigo-val folytatott harc során, pontosabban a fiúban rejlő lidérccel vívott harc során. Tudta, hogy a fiú erős, de álmában sem hitte volna, hogy ennyi erő lakozik benne. Mikor Las Noches tetején elkezdett hamuvá válni, azt hitte, hogy meghal, de aztán később mikor felébredt, Hueco Mundo sivatagában találta magát. Hogy hogy került oda, és hogy lehet, hogy életben van fogalma sincs, elvégre meg kellett volna halnia, és vagy a pokolban senyvednie, vagy megtisztultan élnie a Lelkek Világában. Ez attól függ, hogy életében is rossz dolgokat tett-e vagy sem. De valamiért nem halt meg, és noha mélyen legbelül örült neki, mégsem tudta figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy ez nem normális. Minél előbb sikerül kiderítenie, hogy mi ennek az oka, annál jobb. Ezzel a gondolattal folytatta tovább azt útját a sivatagban.
Eközben az élők világában...
A varázslók a Grimmauld téren valósággal tűkön ültek, annyira türelmetlenek voltak már. Már két hónapja, hogy a Shi Chen, Gin-Shi elindult a túlvilágra megkeresni Harry Pottert, és még mindig nem tért vissza. Mégis mennyi ideig tart megtalálni egy halottat? - fordult meg a kérdés valamennyiük fejében. Az idő vészesen fogy, hiába bujkálnak, a napjaik megvannak számlálva, sose lehet tudni, hogy mikor találnak rájuk a Halálfalók. Bármikor megtalálhatják és megtámadhatják a főhadiszállást. Voldemort napról napra erősödik, és egyre többen halnak meg. Harry visszatérése mihamarabb szükséges, különben elvesztek. Ez alatt az idő alatt Hermione és Ginny azon tanakodtak, hogy vajon mire utalhatott Gin-Shi, amikor azt mondta, hogy a túlvilág nem olyan, mint amilyennek ők képzelik. Akkor mégis milyen? Talán lehet köze ahhoz, hogy ennyi ideig tart visszahozni Harryt?
Vissza Hueco Mundo-ba...
Közel három hónapja, hogy Ulquiorra felébredt a sivatagban és magányosan járta azt. A napjai eseménytelenül teltek. Néhány naponta elment vadászni, gyengébb lidérceket fogott akiket felfalt, egy-két alkalommal egy-egy Adjuchas is áldozatául esett, ezt leszámítva csak céltalanul járta a sivatagot. Többször is gondolt már arra, hogy elmegy az Élők Világába és megkeresi a nőszemélyt, de mindannyiszor hamar elvetette a gondolatot, mert eszébe jutott Kurosaki Ichigo. Ha a fiú, vagy az egyik barátja, netán esetleg egy halálisten meglátja, az komoly problémákat okozhat. Hiába rejtené el a lélekenergiáját, előbb-utóbb megtalálnák, elfognák és végül kivégeznék. Ez biztosan még jobban elszomorítaná a nőszemélyt. És ezt nem akarta. Nem akart neki még annál is nagyobb fájdalmat okozni, mint amit eddig okozott. Jobb, ha halottnak hisz - gondolta.
Sokáig nem szívesen ismerte be magának sem, de Murciélago állandó piszkálódásainak köszönhetően végül elismerte magában, hogy beleszeretett a lányba. Ami kissé nevetségesen hangzott, tekintve, hogy korábban ő volt a negyedik Espada, aki a halál tíz aspektusa közül, pont az ürességet képviselte. De úgy látszik, hogy annak a lánynak, Inoue Orihimének, a rövid együtt töltött idő alatt sikerült visszaadnia annak egy kis részét, amit már úgy hitte, hogy régóta nincs neki: a szíve. A gondolatait a semmiből elé került kis fényoszlop szakította félbe, ami egyre fényesebben kezdett fényleni, mígnem elvakította őt. Mikor a fény elhalt, Ulquiorra kinyitotta a szemét és meglepődött (bár nem mutatta), amikor egy fura lény állt előtte féltérdre ereszkedve, mélyen meghajolva. Még soha nem látott ilyen teremtményt, nem hasonlított lidércre, és biztosan nem halálisten. Akkor vajon micsoda?
- Ki vagy, mi vagy te? - kérdezte Ulquiorra a tőle megszokott érzéketlen, hideg hangon.
- A nevem Kinpaku Gin-Shi, nagyuram, én vagyok a második Shi Chen, és bocsáss meg, de érted jöttem Ulquiorra-Sama. - felelte a lény... Shi Chen.
- Értem jöttél? - kérdezte Ulquiorra enyhén felvont szemöldökkel.
- Igen, nagyuram. - válaszolt Gin-Shi még mindig mélyen meghajolva.
- Miért?
- Azért nagyuram, mert az Élők Világából megidézték a lelkedet, pontosabban annak az embernek a lelkét, aki élőként voltál.
Ulquiorra most láthatóan meglepődött. Természetesen hallott már arról, hogy vissza hívják valakinek a lelkét az élők világába, de ez többnyire csak pletyka volt, és úgy gondolta, hogy értelmetlen foglalkoznia vele, hisz már több mint 300 éve, hogy először felébredt Hueco Mundo sivatagában, akkor még egyszerű lidércként. A hosszú időt tekintve, lehetetlennek tartotta, hogy bárki is életben legyen azok közül, akik akkor ismerték, mikor még élt. Akkor hogyan lehetséges, hogy most valaki visszahívta a lelkét?
- Menjünk vele, akkor talán megtudhatjuk a választ. - zengte Murciélago a fejében. Ulquiorra mentálisan bólintott.
- Ez jó ötlet. - válaszolta.
- Mutasd az utat. - adta ki a parancsot a Shi Chen-nek. Gin-Shi-t meglepte Ulquiorra válasza, nem gondolta volna, hogy ilyen könnyű lesz őt meggyőzni. Azt hitte, hogy kénytelen lesz erőszakot alkalmazni, amit nem szeretett volna, mert Ulquiorra biztosan végzett volna vele. Nem mintha lett volna bármi jelentősége. A Shi Chen-ek egy halálos seb hatására meghalnak, majd újjá élednek Daiyamondo-jōban, akárcsak egy főnix a hamvaiból, bár emellett a dolog egy kicsit hasonlított a Pokolhoz, ahol a lélekfalók felfalják a bűnösöket, akik később újra felébrednek. Ez egy ördögi kör, ami a bűnösök esetében nem meglepő, hisz a Pokolban vannak, a Pokol pedig arra való, hogy a maguk fajták örökké vezekeljenek bűneikért. De ettől függetlenül elég kellemetlen volt a dolog.
- Igenis, nagyuram. Kérlek bocsáss meg, de a nálam lévő lánc végét a szegycsontodnál lévő lidérc lyukba kell helyeznem, ahhoz, hogy velem tudj jönni. - mondta Gin-Shi.
- Értem. Akkor tedd. - mondta Ulquiorra egy bólintás kíséretében. A Shi Chen ismét mélyen meghajolt, mielőtt a lánc végét Ulquiorra szegycsontjánál lévő lyukba helyezte. Ezután a lyuk eltűnt és Ulquiorra, ha nem tudta volna jobban, azt hitte volna, hogy egy egyszerű lélek, aki nemrég halt meg. Ha nem lett volna a maszk töredék a fején és a rajta lévő Espada öltözék, akkor ez a kép még hitelesebb lett volna. Hirtelen Ulquiorra azon kapta magát, hogy erős fény veszi körül, majd egy villanással eltűnt Hueco Mundoból.
A Grimmauld téren...
Hermione, Ron, Ginny, Fred és George épp Sirius és Piton újabb "beszélgetését" figyelték, egyik férfiról a másikra fordítva a fejüket, amikor hirtelen egy fényes kör jelent meg a két férfi mellett úgy egy méterre. A kör belsejében különös jelek voltak, amik különböző színekben fénylettek. Az öt gyerek azonnal felpattant a helyéről, és figyelték a jelenséget, ellenben az ebédlőben tartózkodó másik féllel, akik még mindig kicsinyes vitájukat folytatták, nyilvánvalóan nem vették észre a tőlük egy köpésnyire lévő, semmiből feltűnt fényes kört. Egészen addig, míg Hermione izgatottan fel nem kiáltott:
- Ez biztosan Gin-Shi! - A két varázsló abbahagyta a gyerekes civakodást, és a lányra néztek, majd abba az irányba ahová nézett. Meglepődtek, amikor észrevették a mellettük lévő fényes kört, csodálkoztak hogy, hogy nem vették észre eddig. A lépcső felől hangokat hallottak, bizonyára mások is hallották Hermione kiáltását. Valóban így volt. Dumbledore, McGalagony, Hagrid, Mr. és Mrs. Weasley, Lupin, Mordon, Karkarov és Tonks - aki időközben szintén odakényszerült, - hirtelen megjelent az ebédlő ajtóban. Mielőtt bárki megszólalhatott volna, a hirtelen erős fény elvakította mindannyiukat. Mikor a fény elhalt, a mágusok mind a helyére néztek, ahol immáron ott állt Gin-Shi és az a személy, akit mindannyian vártak (még Piton is, bár nem szívesen vallotta be, még magának sem): Harry Potter. Legalábbis úgy tűnt, hogy ő az, bár jelentős változások voltak rajta. A hajhossza körülbelül ugyanakkora volt, csak a frufruja volt hosszabb, az ajka felső része fekete volt, élénk zöld szeme semmilyen érzelmet nem mutatott, ahogy az arckifejezése sem. A szeméből úgy tűnt, hogy két zöld, könnycsík szerű dolog futott végig az arcán, a fején egy fehér, látszólag csontból készül sisak féleségnek a fele volt. Fehér kabátot és nadrágot viselt, valamint egy fekete övként szolgáló valami volt a derekán, amivel egy japán stílusú, zöld fogantyús kardot erősített a bal oldalára. Mégis, ami a legsokkolóbb volt, az a szegycsontjából kiálló lánc, aminek a másik végét Gin Shi fogta. Az említett Shi Chen egyenesen Dumbledore-hoz fordult:
- Megtettem, amire kértél, elhoztam Ulquiorra Samat. - mondta mogorván. Nyilvánvalóan nem tetszik neki, hogy egy nagy hatalmú és viszonylag magas rangú Vasto Lorde-ot kellett iderángatnia - gondolta magában Ulquiorra.
- Csodálkozol? - horkant fel hirtelen Murciélago. - Épeszű ember még véletlenül se akar összefutni veled, nem hogy megidézni...
Ulquiorrá-nak el kellett ismernie, hogy ez igaz. Eközben a varázslók értetlenül néztek a Shi Chen-re. Nem értették, hogy az miért szólította Harryt Ulquiorra Samanak.
- Miért hívod Harry-t Ulki orra számának? - tette fel a mindenki fejében lengő nagy kérdést Ron. Ulquiorra figyelmen kívül hagyta a neve rossz és lényegében szemtelen kiejtését. Nem azért jött, hogy ostoba, neveletlen kölykökkel foglalkozzon. Csak azért jött el ide, mert kíváncsi volt, hogy ki idézte meg, és hogy mit akar tőle. Emellett nem volt jobb dolga, azzal, hogy idejött máris történt egy kis változatosság a napjaiban. Gin-Shi viszont dühös megvetéssel nézte a legfiatalabb Weasley fiút.
- Szemtelen kölyök... - morogta az orra alatt, de mielőtt bármi mást mondhatott volna egy kis pittyegő hang hallatszott valahol a kabátja alól. Benyúlt és a hang hirtelen elhallgatott. Ezután a helyiségben tartózkodókhoz fordult.
- Mennem kell, visszahívtak. De mielőtt elmegyek, figyelmeztetlek titeket! A saját érdeketekben nehogy bármelyikőtök is megsértse, vagy megtámadja Ulquiorra Samat! - a megsértés résznél a tekintete elidőzött Ron-on, aki értetlenül nézett vissza rá. Ezután Ulquiorrához fordult és meghajolt.
- Ha megbocsátasz nagyuram. - mondta és felállt, majd kivette a lánc végét Ulquiorra szegycsontjából és így a lyuk visszatért a helyére. A mágusok mind ziháltak a döbbenettől. Nem csak hogy egy lyuk keletkezett Harry szegycsontja helyén, de úgy tűnt, hogy az ott is fog maradni, de ami még inkább megdöbbentette néhányukat, az az volt, hogy Harryt nemhogy nem lepte meg a lyuk jelenléte, de a tetejében egy pillanatra a megnyugvás egy halovány, szinte észrevehetetlen fénye jelent meg a szemében. Mordon szinte azonnal Gin-Shi-re szegezte a pálcáját.
- Mit tettél vele? - dörögte hangosan, mágikus szemével a Shi Chen-t fürkészve. Mielőtt az válaszolhatott volna, Ulquiorra csöndes, hideg hangja zengte be az ebédlőt:
- Nem tett velem semmit. Az a lyuk már azóta ott van, hogy meghaltam. - mondta. A varázslók szeme elkerekedett.
- Egyébként is. - szólalt meg Gin-Shi is - Ha bármi károssal próbálkoztam volna, akkor elhihetitek, hogy már nem élnék. - Ha lehetséges lett volna, akkor a mágusok még inkább megdöbbentek volna, ehelyett csak csendes érdeklődéssel bámulták a fekete hajú fiút, akit látszólag cseppet sem érdekelt a rá irányuló figyelem. A hirtelen beesett csöndet a korábbi pittyegés törte meg, ami természetesen Gin-Shi kabátjából érkezett, aki ismételten benyúlt és elhallgattatta.
- Türelmetlen banda... - motyogta bosszúsan az orra alatt. - Elnézést - mondta. - De most már tényleg mennem kell. Sok sikert Ulquiorra-Sama! - folytatta az egykori Espadahoz fordulva. - Bízom benne, hogy ha szükséges, akkor tudja hogyan kell visszatérni.
Ulquiorra bólintott, és mikor a Shi Chen fordult, hogy távozzon, Ulquiorra hangja állította meg:
- Chottomatte. (Várj egy kicsit) - mondta japánra váltva, nem akarta, hogy ezek az idegen emberek tudjanak róla. Különben sem tartozik rájuk. Gin-Shi visszanézett rá.
- Hai, watashi no omo? (Igen nagyuram?) - kérdezett vissza szintén japánul.
- Anata ga iku mae ni, watashi ni iu: Naze karera wa watashi ga Kurosaki Ichigo to notatakai-go ni shibō shinakatta koto to wa nanika o shōkan shite iru? (Mielőtt elmész, áruld el: annak, hogy ők megidéztek van valami köze ahhoz, hogy nem haltam meg a Kurosaki Ichigo-val folytatott harc után?)
- Hai, Ulquiorra-Sama. (Igen Ulquiorra-Sama) Shi ni chikadzuite iru ma ni, hokanohito ga shigo no sekai de no seikatsu no sekai o sōki sa serunara, sore wa watashi ga naze shiranai to shite mo, ikinokotte imasu. (Ha valakit megidéznek az Élők Világából miközben közelít a túlvilági halála, akkor életben marad, bár még én sem tudom miért.) - felelt tisztelettel a Shi Chen. Ulquiorra bólintott.
- Sōdesu ka. Watashi dakedenaku, yori ōku no kyōmi, arigatō gozaimasu. (Értem. Többre nem is vagyok kíváncsi, köszönöm.)
Gin-Shi még egyszer, utoljára meghajolt előtte, majd a szokásos vakító fény kíséretében távozott. Miután eltűnt, Ulquiorra érzéketlen tekintetével az emberekhez fordult:
- Beszélgessünk. - jelentette ki hidegen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése