A halott megváltó: 3.fejezet

3. fejezet

Kérdések és válaszok 

- Beszélgessünk. - jelentette ki hidegen.

A varázslók összerezzentek a hideg, érzelem mentes hangtól amin Harry üres, érzéketlen arc kifejezése és szemei nem sokat segítettek. Még Piton-t és Karkarov-ot is megijesztette, pedig ők Halálfalók voltak. Mégis mi történt vele a túlvilágon? Hisz még egy évet sem töltött el ott, de olyan drasztikus mértékben változott meg, mintha több évtizedet töltött volna ott. Egyikük sem ismert rá. A kedves, segítőkész, makacs, bátor Griffendélesnek és a lehető legjobb, leghűségesebb barátnak nyoma sem volt, helyette egy hideg, érzéketlen üres héj állt előttük. Még csak árnyéka sem volt Harry James Potter-nek, az egyetlen amivel biztosra vehették, hogy ő Harry, azok a fizikai tulajdonságai voltak, semmi más.
Ulquiorra érdeklődve nézte végig a csoportot, akik közül a felnőttek többsége furcsa ruhákat hordtak. Volt köztük egy idős férfi, hosszú ősz haja és szakálla volt, kék szemével érdeklődve figyelte Ulquiorrá-t félhold alakú szemüvege mögül. Hosszú kék köpenyt viselt, és egy furcsa kalap/sapka volt a fején. A jobb oldalán egy idős nő állt, fekete, őszülő haja egy szoros kontyba volt kötve, zöld szeme enyhe félelemmel nézte őt és akárcsak az öreg, ő is hasonló furcsa ruhákba volt öltözködve. Az öreg baloldalán egy csakugyan őszülő férfi állt, aki szintén furcsa ruhákba volt öltözve, emelett Ulquiorra egy enyhe sötét aurát érzett körülötte. Mögöttük állt egy vörös hajú és egy rózsaszín hajú nő és két férfi: az egyik vörös, a másik barna hajú, a három idősebb ember eléggé kopottnak néztek ki, Ulquiorra biztosra vette, hogy valamivel fiatalabbak, mint amennyinek kinéztek. Leghátul egy hatalmas, barna, bozontos hajú és szakállú férfi állt, szintén kopott ruhákban, fekete szeme óvatosan fürkészte Ulquiorra érzéketlen arcát. Mellette még egy öreg ember állt, az arca tele volt hegekkel és az egyik szeme nagyobb volt, mint a másik, egyértelműen nem az igazi volt, mert a színe is más volt.  Ezután a körülbelül tőle egy méterre lévő két férfira nézett. Mindkettőnek vállig érő haja volt, az egyiké barna és hullámos, a másiké fekete és zsíros, utóbbiról ugyanazt a halvány sötét aurát érezte, mint az öreg mellett álló férfiról. Végül az öt gyerekhez fordult a tekintete: három fiú és két lány. Ha Ulquiorra őszinte akart lenni, akkor be kellett vallania, hogy a társaságból ők néztek ki a legnormálisabban. Alaposan végigmérte őket, a három fiúnak és az egyik lánynak vörös haja volt, és néhány vonásuk is megegyezett. Ulqiorra számára azonnal világossá vált, hogy ők négyen testvérek. A másik lánynak  bozontos barna haja volt, barna szemével bizonytalanul nézte őt, ettől egy kicsit félénknek és visszahúzódónak tűnt, de a sok évnyi tapasztalat eszébe juttatta, hogy nem minden az, aminek látszik. Egyik  embert sem ismerte, viszont abból hogy megidézték, és az egyik vörös hajú fiú korábban "Harry"-nek nevezte (nyilván ez volt a neve amikor még élt) arra következtetett, hogy ismerik őt. De hogyan lehetséges ez? Már több, mint 300 éve meghalt, lehetetlen, hogy ők is ennyi ideig éltek volna. A lélekenergiájukból megtudta mondani, hogy nem egyszerű emberek, és nyilván nem lidércek, halálistenek vagy waizardok. Akkor mégis micsodák? - tette fel magában a kérdést. Murciélago nem válaszolt, mert ő sem tudta a választ.
- Majd kérdezd meg tőlük, hátha megmondják. Elvégre úgy tűnik ismernek és bíznak benned. Annak ellenére, hogy láthatóan többször is hatalmas meglepetést okoztál nekik. - adta a tanácsot mesterének.
- Igazad lehet. Majd megkérdezem. - válaszolt mentálisan Ulquiorra, majd megtörte a helyiségben lévő csendet:
- Először is kezdjük ott, hogy kik vagytok, és miért hívtatok ide. - a kérdés ismét megdöbbentette a varázslókat, kivéve egy fiatal boszorkányt. Nem tudta kik ők?   A fiatal boszorkány, akit nem lepett meg "Harry" kijelentése, most már teljesen biztos volt benne, hogy amit az utóbbi fél órában megfigyelt, az mind hajszál pontossággal megegyezik azzal, amit a könyvben olvasott. A többiek láthatóan egy kicsit elbizonytalanodtak attól, hogy ő valóban Harry. Külsőre úgy nézett ki, mint ő, de a személyisége teljesen más volt és azt sem tudta, hogy kik ők. Mordon, Piton és Karkarov azonnal pálcát rántottak és "Harry"-re szegezték azokat. Ulquiorra észrevétlenül felvonta a szemöldökét. Egyértelmű volt számára hogy azt hitték, hogy nem az, akit megidéztek és hogy egyetlen rossz mozdulatra támadni fognak, de botokkal??
- Ki vagy te? Hogy nem Potter, az biztos! - vicsorogta a zsíros hajú férfi.
Ulquiorra nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de egy hang megállította:
- Várjon professzor! - az emberek és a Vasto Lorde a hang irányába fordultak.
- Hermione? - kérdezte az egyik vörös hajú fiú. Tehát a lány neve Hermione. - jegyezte meg magában Ulquiorra.
- Mi az Granger?! - förmedt rá a zsíros hajú.
- Ő tényleg Harry. Ebben teljesen biztos vagyok. - jelentette ki határozottan. Ulquiorrá-nak igaza volt, nem is olyan félénk, mint ahogy elsőre látszott.
- Hogy tudod ilyen biztosan kijelenteni? - kérdezte a lánytól recsegve a heges arcú férfi. Ulquiorra érdeklődve nézte a lányt, erre ő is kíváncsi volt. A lány sóhajtott, mielőtt belekezdett a magyarázatba:
- Mindenki emlékszik mit mondott Gin-Shi, mielőtt elment megkeresni Harry-t? - kérdezte. Néhányan bólintottak, néhányan a homlokukat ráncolták. - "A halál nem olyan, mint amilyennek ti képzelitek." - idézte a gyengébbek kedvéért.
- Ez most hogy jön ide Ms. Granger? - kérdezte az idős nő.
- Máris elmondom professzor: Miután Gin-Shi elment a túl világra megkeresni Harry-t, felmentem a könyvtárba és keresgélni kezdtem. Reméltem, hogy van valami az egyik könyvben, ami segíthet kitalálni, hogy mire utalhatott.  Másfél hónap elteltével találtam is egyet, amiben le volt írva néhány ilyen megidézés, amilyet mi is csináltuk, és azok végeredményei. - mesélte és a társaság feszülten figyelt. - Le volt írva, hogy amikor egy lelket visszahívtak a túlvilágról, az általában drasztikus változásokon ment keresztül a személyiségét illetően, és némelyik a külsejében is. Emellett semmire sem emlékeztek, legtöbben a nevükre sem, így új neveket kreáltak maguknak. - fejezte be.
- Tehát akkor Harry nem emlékszik ránk, vagy arra, hogy ki is ő? - kérdezte Sirius. Hermione bólintott.
- Nos, ezek hasznos információk voltak, köszönjük Ms. Granger. - jelentette ki Dumbledore miközben egy szelíd mosolyt küldött a lány irányába, majd Ulquiorrá-hoz fordult:
- Az alapján, amit Ms. Granger elmondott már egy kicsivel jobban értem a dolgot. Ebből kifolyólag pedig, kíváncsi lennék, hogy mégis mennyire emlékszel az előttről, hogy meghaltál? - kérdezte. Ulquiorra az öregre meredt miközben hidegen válaszolt:
- Semmire.
A mágusok elhűltek.
- Még a nevedre sem? - kérdezte Lupin.
- Nem. - jelentette ki egyszerűen a Vasto Lorde.
- Ez esetben, feltételezem, hogy új neved van. - szólalt meg ismét Dumbledore, Ulquiorra pedig kurtán bólintott. - És megtudhatnánk, hogy mi az? Gondolom, nem szeretnéd, ha folyton Harry-nek hívnánk.
- Ulquiorra Schiffer. - felelte hidegen Ulquiorra figyelmen kívül hagyva az utolsó mondatot.
- Nos, Ulquiorra, - próbálta ki az új nevet az öreg - az én nevem Albus Dumbledore, és ők itt:
Minerva McGalagony, Igor Karkarov, Nimphadora Tonks, Remus Lupin, Rubeus Hagrid, Molly és Arthur Weasley, Alastor Mordon, Perselus Piton, Sirius Black, Hermione Granger és végezetül Molly és Arthur gyermekei: Ginevra, Ronald, Fred és George. - mutatta be őket, egyesével rámutatva az illetőkre, akik mind bólintottak elismerésként, Ulquiorra viszont hideg tekintettel nézett vissza rájuk. Most, hogy már mindenki ismert mindenkit Dumbledore kijelentette:
- Most pedig üljünk le, bizonyára sok kérdésed van, ahogy nekünk is. - mondta és az asztal felé terelte Ulquiorrá-t, aki most az egyszer figyelmen kívül hagyta, hogy az öreg hozzáért, majd máskor töri el érte a kezét, jelenleg válaszokat akart, nem harcolni. Nem mintha ezeknek az embereknek sok eséjük lett volna ellene...
- Eddig mi tettünk fel kérdéseket, most úgy lenne igazságos, ha te kérdeznél valamit, úgy hogy rajta! - bíztatta az öreg. Ulquiorra kurtán bólintott, mielőtt feltette az első kérdést:
- Miért idéztetek meg?
- Ez egy hosszú történettel kezdődik. - figyelmeztette az öreg.
- Ráérek.
- Hát persze. - kapott észbe az öreg. - Nos hát, az egész tizenöt évvel ezelőtt kezdődött, amikor korunk és a történelem eddigi legerősebb sötét varázslója, Lord Voldemort... - néhányan összerezzentek a név hallatán, ami nem kerülte el Ulquiorra figyelmét sem. Még a neve hallatára is reszketnek félelmükben...Szánalmas. - gondolta megvetően, majd figyelme ismét Dumbledore-ra szegeződött. Az öreg elejétől a végéig elmondta a történetet: a proféciát, azt, hogy miután Voldemort megölte a szüleit vele is megpróbált végezni, ám ez ismeretlen okokból meghiusult, és csak egy villám alakú sebhely maradt a homlokán, amitől híressé vált. Bár Ulquiorrá-nak fogalma sem volt miért, hisz csak egy kisbaba volt, öntudatlan a világ történéseivel szemben, nem tehetett semmit. Azt, hogy Voldemort miképp támadt fel ismét és hogy Harry, azaz Ulquiorra ekkor halt meg.
- Értem. - mondta kurtán, miután az öreg befejezte a történetet. Dumbledore kivételével mindannyian elképedve néztek Ulquiorrá-ra. Az igazgató épp most mondta el neki, hogy egy elmebeteg, pszichopata, hatalommániás kígyó hidegvérrel megölte a szüleit, majd megakarta ölni, az akkor még kisbaba önmagát, ami akkor nem sikerült, de újabb három próbálkozás után negyedszerre sikerült neki. Plusz azt is, hogy Voldemort jelenleg naponta több száz embert öl meg. És míg ők az Isten tudja hányszor hallott történetre és a naponta látott dolgok hallatára még mindig megrendültek, de Ulquiorrá-nak a szeme sem rebbent, csak annyit mondott, hogy "értem" és ugyanolyan hidegvérrel ült előttük, mint mikor két és fél órával  ezelőtt először érintette meg a főhadiszállás padlóját. Hogy tud valaki ilyen rövid idő alatt ennyire megváltozni?  - tették fel magukban a kérdést.
Ulquiorra természetesen észrevette az emberek (vagyis, mint kiderült "varázslók és boszorkányok") rá irányuló elképedt pillantásait, és tudta, hogy miért volt. Egy normális embert megrendített volna ez a történet, de Ulquiorrá-nak a szeme sem rebbent, és mondani is csak annyit mondott, hogy "értem". Mondjuk Ulquiorra távolról sem volt ember, nem hogy "normális ember".
- Nos, még van három kérdésed, mielőtt újra mi jövünk. - jelentette be vidáman Dumbledore. Ulquiorra úgy vette észre, hogy az öreg némileg manipulatív. Nem árt vigyázni vele. - gondolta.
Egyetértek. - morogta magában Murciélago.
- Azt mondtátok, hogy még egy éve sincs hogy meghaltam, ugye? - kérdezte Ulquiorra. A varázslók zavarosan bólintottak, nem értették a kérdést. Ez érdekes... - gondolta magában. - Lehetséges lenne, hogy valamilyen módon visszautaztam az időben? 
Meglehet. Ki tudja?
Talán a halálistenek, de őket nem kérdezhetjük, mert azonnal megpróbálnának megölni. 
Mi van a Shi Chen-el?
Jó ötlet. - felelt mentálisan Ulquiorra,  befejezve ezzel a zanpakuto-val folytatott aktuális beszélgetést. Ekkor vette észre, hogy a varázslók érdeklődve figyelik, nyilván valamelyik kérdezett tőle valamit, míg ő Murciélago-val beszélgetett.
- Igen? - kérdezte kurtán. Többen nézték őt elképedve. Feltettek neki a kérdést, amire nem válaszolt, csak bámult a semmibe, majd hirtelen "magához tért" és mintha mi sem történt volna feltett egy kérdést, amivel jelezte, hogy ismételjék meg. Kirázva a gondolatot a fejükből, visszatértek a valóságba.
- Azt kérdeztem, hogy miért kérdezed. - mondta a barna hullámos hajú férfi, Sirius Black. Ulquiorra enyhén megrázta a fejét, mielőtt rápillantott:
- Ez nem a te dolgod, ember. - mondta, az utolsó szóra fektetve a hangsúlyt. Black döbbenten nézett rá, mielőtt arcára kiült a bánat.
- Ezt meg hogy érted? - recsegte Mordon. - Úgy beszélsz, mintha te nem ember lennél.
Piton felhorkant:
- Persze, hogy nem ember Mordon, hiszen meghalt. Most már szellem.
- Részben igazad van. - csatlakozott a beszélgetésbe  Ulquiorra Piton-ra szegezve a tekintetét. A varázslók kíváncsiak voltak, hogy mire utal, de mielőtt bárki bármit kérdezhetett volna, egy hangos csattanás és egy velőtrázó sikoly érkezett az emeletről.
- Ez anya! - kiáltotta rémülten Hermione, mielőtt felugrott és a hang irányába futott a többi mágussal a nyomában.
Ulquiorra lassan utánuk sétált, de csak mert egy ismerős lélekenergiát érzett...

Következő fejezet

Hali! =)

Remélem eddig tetszik a sztori. Szerintem egész jó lett/lesz, bár talán kissé elfogult vagyok, mivel általam írt fanfictionról van szó. ^^
Ha holnap estére kész lesz a negyedik fejezet, akkor felteszem, viszont ha nem, akkor lehet, hogy majd valamelyik másik napon teszem fel (legkésőbb szombat este).

További szép napot/estét, és jó szórakozást!

Üdv: Yuri-Chan