Ne aggódj
Eredeti cím: Don't worry
Írta: Aori Rihito
Fordította: Yuri-Chan
Shingeki no Kyojin/Attack on Titan - LeviHan ---> Levi×Hanji
Eredeti cím: Don't worry
Írta: Aori Rihito
Fordította: Yuri-Chan
Shingeki no Kyojin/Attack on Titan - LeviHan ---> Levi×Hanji
Levi Hadnagy a székében ült, az arcán nem mutatkoztak érzelmek. Minden olyan csöndes volt, mióta a Felderítő Egység visszatért a falon kívülről. Mikor Petra apja beszélt vele, akkor is csak hallgatott. A házasságról beszélt vele. Szegény ember nem is tudott a lánya haláláról. Végül Hanji volt az, aki elmondta neki. Halkan sóhajtva, Levi visszaemlékezett a holttestekre, amiket hátrahagytak, hogy távol kerüljenek azoktól az aberrált óriásoktól. Nagyon rosszul érezte magát, amikor meglátta Petrát. Nem mintha különösebb módon szerette volna, de tiszteletben tartotta a csapatát, és Petra volt a csapat egyetlen női tagja, így olyan volt, mintha a húga lenne, vagy ilyesmi. Túl sokan haltak meg ma - gondolta magában. Benyúlt a zsebébe, és elővette a négy Felderítő Egység szimbólumot. A csapatához tartoztak. Átakarta őket adni a családtagjaiknak, de szóltak, hogy jelentést kell tennie Erwin-nek. Oda kell adnom ezeket a családjuknak - gondolta ismét.
Fáradt volt. Nagyon fáradt. Sikerült végre elkapniuk a Női Óriást, de az megszökött azáltal, hogy az óriás testét felfalatta a többi óriással. Aztán Levi rájött, hogy megtámadta a csapatát, és látta, hogy a társai meghaltak. Ezután harcolt a Női Óriással Mikasa-val, és megállapította, hogy a lány bármilyen vakmerő dolgot megtenne, csak hogy megmentse Eren-t. Eren megmentése után visszatértek a formációba, és ismét az óriások elől menekültek. Arról nem is beszélve, hogy megparancsolta, hogy dobják le a holttesteket, hogy így letudják hagyni az óriásokat.
Kop, kop...
Mielőtt Levi bármit mondhatott volna, az ajtó kinyílt, és a briliáns, ám kissé őrült tudós, Hanji lépett be rajta.
- Levi, van egy perced? - kérdezte.
- Mit akarsz, szaros szemüveg?
Hanji becsukta maga mögött az ajtót, és leült az asztalra. Levi nem lett mérges, nem mondta, hogy üljön máshová, csak hallgatott.
- Hallottam mi történt. Megbántad, hogy eldobattad a holttesteket? Különösen a csapat tagjaidét?
...
Még ha nem is válaszolt, Hanji megtudta mondani, hogy megbánta. De ha nem adja ki a parancsot, hogy dobják le őket, akkor ők is velük együtt halottak lennének. Még az érzelemmentes arc ellenére is, Hanji olvasni tudta a magányos szemét.
- Tudom, hogy most fáradt vagy. A küldetés és a halálesetek, valamint Eren kiszabadítása után.... Nem is beszélve arról, hogy megtudd, milyen a Női Óriás emberi formában. De nem gyászolhatsz így, te is tudod!
- Nem gyászolok.
- De igen, így van. Mondd ki, Levi! Kövess engem!
Hanji megfogta a kezét, és kivonszolta a kertbe. Levi csak ment utána hang nélkül, túl fáradt volt ahhoz, hogy tiltakozzon. Nem volt senki a kertben, mikor megérkeztek oda. Már majdnem napnyugta volt, talán tizenöt perccel később, és a Felderítő osztag tagjai már vagy pihentek, vagy épp most kezelték a sérüléseiket. Hanji, aki szintén megsérült, már elláttatta a sebeit még mielőtt Levi irodájába ment volna.
Leült a fűbe, háttal a parancsnokság épületének, és lehúzta magával a Hadnagyot is. Az ég narancssárga volt, és a Nap kezdett lenyugodni.
- Néha, amikor elveszettnek érzem magam, vagy fáradt vagyok, akkor kiülök ide, és nézem a naplementét. Mindig felüdülést ad nekem. Miután láttam az elvtársaim halálát, itt ülök egyedül és sírok. Ilyenkor már nincs itt senki - mondta Hanji, rá sem nézett Levi-re. Levi nagyon meglepődött. Itt sír egyedül? Nem is gondoltam, hogy sírni szokott, mert az expedíciókon mindig mosolyog - gondolta, ahogy felnézett a narancssárga égboltra, és hirtelen eszébe jutott Petra. A lány narancssárga haja eléggé hasonlított az ég színére. Érezte, hogy a mellkasa megfeszül, de hallgatott.
- Olyan sok halálesetet láttam ma.... Ne nevess, ha sírni látsz, oké? - mondta halkan, a hangja kissé remegett. Levi ránézett, és a szeme elkerekedett kissé, amikor meglátta az arcán a könnyeket. Hanji levette a szemüvegét, és maga mellé helyezte a földre. A kezével már épp azon volt, hogy letörölje a könnyeket, de egy meleg kéz már letörölte őket. Hanji meglepetten nézett fel, és Levi arcával találta szembe magát, ami közel volt az övéhez, a keze pedig az arcán pihent. Hanji kiadott egy puha nevetést.
- Sajnálom. Fel kellett volna vidítsalak, de végül sírok, ahelyett, hogy vigasztalnálak.
- Nem kell nevetést színlelned, nem kell felvidítani.
- Hé, Levi.... Annak ellenére, hogy ezt mondod, a szemed könnyes, tudod?
!...
Mosolygott egy kicsit, és a fejét a vállára hajtotta.
- Most nem kell a kemény fiút játszanod. Nem mondom el senkinek ha sírni fogsz, és nem is nevetlek ki érte. Szóval mondd meg, hogy mi nyomja a szíved, miután holtan láttad a csapatodat, és hogy tulajdonképp miért mondtad azoknak a srácoknak, hogy dobják le a halottakat. Tényleg azért, hogy gyorsabban tudjunk menekülni, vagy mert nem kell emlékezned rájuk, most, hogy a testük nincs meg?
Eleinte Levi csendes volt, de végül megszólalt:
- Mindkettő. Ha nem engedelmeskedtek volna, akkor meghaltunk volna, és mert többé nem akarok emlékezni rájuk.
- Tudom mit érzel. Fájdalmas emlékezni rájuk, de.... Nem a te hibád, hogy meghaltak. Mint katonák, büszkén haltak meg, büszkén haltak meg az emberiségért, büszkén haltak meg a Különleges Osztag tagjaként. Ez nem is Eren hibája. Ez nem egy hiba. Ha van valaki, aki bűnös, akkor az a Női Óriás, de ne felejtsd el őket. Elvégre, ők a barátaid...
- Barátok... - Levi Hanji fejére hajtotta a fejét. Túl fájdalmas volt rájuk gondolni. Eszébe jutott, hogyan harcoltak, hogy bebizonyítsák, méltók arra, hogy a csapata tagjai legyenek. - Oluo, Günther, Eld, Petra.... - Levi úgy érezte, hogy megkönnyebbült, Hanji-nak igaza volt.
Hanji felnézett, amikor valami meleg, és nedves landolt a fején. Levi Hadnagy, az emberiség legerősebb katonája némán sírt. Hanji megérintette az arcát, és lágyan elmosolyodott.
- Neked is vannak emberi érzelmeid, igaz, Levi?
- Fogd be a szád.
Hanji kuncogott a kemény hangján. Megfordult, és átölelte a nyakát, majd a fejét a férfi mellkasának támasztotta.
- Nem igazán tudom miért, de örülök, hogy ma nem egyedül sírtam. Örülök, hogy most itt vagyok veled.
- ...Én is örülök
- He?
- Örülök, hogy itt vagyok veled, és nem hagytad, hogy ez a probléma bent ragadjon a fejemben. Köszönöm, hogy itt vagy nekem, Hanji.
Hanji szemei elkerekedtek egy kicsit. Köszönetet mondott? Tényleg megköszönte? Tényleg a nevén nevezte? Azt mondta, hogy örül annak, hogy vele van? Mielőtt Hanji bármit is kérdezhetett volna, a látása erőszakkal a naplementéhez fordult, és elakadt a lélegzete.
- A naplemente... Soha nem volt ilyen szép azelőtt...
A Nap lassan lement, megvilágítva őket a mai napon utoljára. A narancssárga fény beburkolta őket, az esti szellő kellemes volt a bőrnek. Egyes madarak átrepültek felettük, Hanji haja pedig lassan imbolygott a szélben. Minden annyira szép volt...
És ekkor Hanji érezte, hogy valami meleg érinti meg az arcát, és a nő szeme újra elkerekedett. Levi megcsókolta az arcát.
Igen! MEGCSÓKOLTA!
- L...Levi?
- Örülök, hogy veled nézhetem a naplementét - mondta Levi, és adott neki egy meleg mosolyt. Hanji pedig döbbenten meredt rá.
- Levi....
- Hn?
- A világ vége közel van.
Fáradt volt. Nagyon fáradt. Sikerült végre elkapniuk a Női Óriást, de az megszökött azáltal, hogy az óriás testét felfalatta a többi óriással. Aztán Levi rájött, hogy megtámadta a csapatát, és látta, hogy a társai meghaltak. Ezután harcolt a Női Óriással Mikasa-val, és megállapította, hogy a lány bármilyen vakmerő dolgot megtenne, csak hogy megmentse Eren-t. Eren megmentése után visszatértek a formációba, és ismét az óriások elől menekültek. Arról nem is beszélve, hogy megparancsolta, hogy dobják le a holttesteket, hogy így letudják hagyni az óriásokat.
Kop, kop...
Mielőtt Levi bármit mondhatott volna, az ajtó kinyílt, és a briliáns, ám kissé őrült tudós, Hanji lépett be rajta.
- Levi, van egy perced? - kérdezte.
- Mit akarsz, szaros szemüveg?
Hanji becsukta maga mögött az ajtót, és leült az asztalra. Levi nem lett mérges, nem mondta, hogy üljön máshová, csak hallgatott.
- Hallottam mi történt. Megbántad, hogy eldobattad a holttesteket? Különösen a csapat tagjaidét?
...
Még ha nem is válaszolt, Hanji megtudta mondani, hogy megbánta. De ha nem adja ki a parancsot, hogy dobják le őket, akkor ők is velük együtt halottak lennének. Még az érzelemmentes arc ellenére is, Hanji olvasni tudta a magányos szemét.
- Tudom, hogy most fáradt vagy. A küldetés és a halálesetek, valamint Eren kiszabadítása után.... Nem is beszélve arról, hogy megtudd, milyen a Női Óriás emberi formában. De nem gyászolhatsz így, te is tudod!
- Nem gyászolok.
- De igen, így van. Mondd ki, Levi! Kövess engem!
Hanji megfogta a kezét, és kivonszolta a kertbe. Levi csak ment utána hang nélkül, túl fáradt volt ahhoz, hogy tiltakozzon. Nem volt senki a kertben, mikor megérkeztek oda. Már majdnem napnyugta volt, talán tizenöt perccel később, és a Felderítő osztag tagjai már vagy pihentek, vagy épp most kezelték a sérüléseiket. Hanji, aki szintén megsérült, már elláttatta a sebeit még mielőtt Levi irodájába ment volna.
Leült a fűbe, háttal a parancsnokság épületének, és lehúzta magával a Hadnagyot is. Az ég narancssárga volt, és a Nap kezdett lenyugodni.
- Néha, amikor elveszettnek érzem magam, vagy fáradt vagyok, akkor kiülök ide, és nézem a naplementét. Mindig felüdülést ad nekem. Miután láttam az elvtársaim halálát, itt ülök egyedül és sírok. Ilyenkor már nincs itt senki - mondta Hanji, rá sem nézett Levi-re. Levi nagyon meglepődött. Itt sír egyedül? Nem is gondoltam, hogy sírni szokott, mert az expedíciókon mindig mosolyog - gondolta, ahogy felnézett a narancssárga égboltra, és hirtelen eszébe jutott Petra. A lány narancssárga haja eléggé hasonlított az ég színére. Érezte, hogy a mellkasa megfeszül, de hallgatott.
- Olyan sok halálesetet láttam ma.... Ne nevess, ha sírni látsz, oké? - mondta halkan, a hangja kissé remegett. Levi ránézett, és a szeme elkerekedett kissé, amikor meglátta az arcán a könnyeket. Hanji levette a szemüvegét, és maga mellé helyezte a földre. A kezével már épp azon volt, hogy letörölje a könnyeket, de egy meleg kéz már letörölte őket. Hanji meglepetten nézett fel, és Levi arcával találta szembe magát, ami közel volt az övéhez, a keze pedig az arcán pihent. Hanji kiadott egy puha nevetést.
- Sajnálom. Fel kellett volna vidítsalak, de végül sírok, ahelyett, hogy vigasztalnálak.
- Nem kell nevetést színlelned, nem kell felvidítani.
- Hé, Levi.... Annak ellenére, hogy ezt mondod, a szemed könnyes, tudod?
!...
Mosolygott egy kicsit, és a fejét a vállára hajtotta.
- Most nem kell a kemény fiút játszanod. Nem mondom el senkinek ha sírni fogsz, és nem is nevetlek ki érte. Szóval mondd meg, hogy mi nyomja a szíved, miután holtan láttad a csapatodat, és hogy tulajdonképp miért mondtad azoknak a srácoknak, hogy dobják le a halottakat. Tényleg azért, hogy gyorsabban tudjunk menekülni, vagy mert nem kell emlékezned rájuk, most, hogy a testük nincs meg?
Eleinte Levi csendes volt, de végül megszólalt:
- Mindkettő. Ha nem engedelmeskedtek volna, akkor meghaltunk volna, és mert többé nem akarok emlékezni rájuk.
- Tudom mit érzel. Fájdalmas emlékezni rájuk, de.... Nem a te hibád, hogy meghaltak. Mint katonák, büszkén haltak meg, büszkén haltak meg az emberiségért, büszkén haltak meg a Különleges Osztag tagjaként. Ez nem is Eren hibája. Ez nem egy hiba. Ha van valaki, aki bűnös, akkor az a Női Óriás, de ne felejtsd el őket. Elvégre, ők a barátaid...
- Barátok... - Levi Hanji fejére hajtotta a fejét. Túl fájdalmas volt rájuk gondolni. Eszébe jutott, hogyan harcoltak, hogy bebizonyítsák, méltók arra, hogy a csapata tagjai legyenek. - Oluo, Günther, Eld, Petra.... - Levi úgy érezte, hogy megkönnyebbült, Hanji-nak igaza volt.
Hanji felnézett, amikor valami meleg, és nedves landolt a fején. Levi Hadnagy, az emberiség legerősebb katonája némán sírt. Hanji megérintette az arcát, és lágyan elmosolyodott.
- Neked is vannak emberi érzelmeid, igaz, Levi?
- Fogd be a szád.
Hanji kuncogott a kemény hangján. Megfordult, és átölelte a nyakát, majd a fejét a férfi mellkasának támasztotta.
- Nem igazán tudom miért, de örülök, hogy ma nem egyedül sírtam. Örülök, hogy most itt vagyok veled.
- ...Én is örülök
- He?
- Örülök, hogy itt vagyok veled, és nem hagytad, hogy ez a probléma bent ragadjon a fejemben. Köszönöm, hogy itt vagy nekem, Hanji.
Hanji szemei elkerekedtek egy kicsit. Köszönetet mondott? Tényleg megköszönte? Tényleg a nevén nevezte? Azt mondta, hogy örül annak, hogy vele van? Mielőtt Hanji bármit is kérdezhetett volna, a látása erőszakkal a naplementéhez fordult, és elakadt a lélegzete.
- A naplemente... Soha nem volt ilyen szép azelőtt...
A Nap lassan lement, megvilágítva őket a mai napon utoljára. A narancssárga fény beburkolta őket, az esti szellő kellemes volt a bőrnek. Egyes madarak átrepültek felettük, Hanji haja pedig lassan imbolygott a szélben. Minden annyira szép volt...
És ekkor Hanji érezte, hogy valami meleg érinti meg az arcát, és a nő szeme újra elkerekedett. Levi megcsókolta az arcát.
Igen! MEGCSÓKOLTA!
- L...Levi?
- Örülök, hogy veled nézhetem a naplementét - mondta Levi, és adott neki egy meleg mosolyt. Hanji pedig döbbenten meredt rá.
- Levi....
- Hn?
- A világ vége közel van.
Vége
Bónusz
Miután a nap eltűnt a horizonton, visszatértek Levi irodájába. Levi a széken, míg Hanji az ölében ült. Meglepően, Levi átölelte a derekát, és közelebb húzta magához, majd az arcát a nyakába temette. Talán így próbálta meg elengedni a stresszt.
- Levi, miért fordultál így ki magadból?
- Ezt hogy érted?
- Hihetetlenül kedvessé és édessé váltál.
- Ne beszélj ostobaságot! Én mindig kedves vagyok!
Hanji kuncogott a válaszon. Nem küzdött, amikor Levi húzni kezdte, hogy üljön az ölébe.
- Ja, mellesleg! Új jelentésem van a kísérleteimről! - mondta, és elkezdett beszélni az óriásokról való kísérleteiről, és megfigyeléseiről, amiket még nem mondott el Levi-nek.
- Szaros szemüveg!
- És képzeld! Majdnem leharapta Moblit fejét! Gray annyira hiperaktív! De nem úgy...
- Négyszemű!
- ...Próbáltam csiklandozni a hátát, és megmozdult! Mondom, megmozdult! Eltudod ezt hinni?! Csak Gray reagál a csiklandozásra! Még Crackle sem...
- Hanji!
- ...Sawney-ra emlékeztet! A reakciója hasonló volt, mégis Crackle más volt! Ő tényleg utálja a tüzet! Ha láttad volna!
- Zoe!
- ...Gray gyengébb lesz, ha fúj! Sosem gondoltam volna, hogy egy óriás gyenge lesz, ha elkezd fújni a szél! De Gray erősebb lesz, ha...
- Hanji Zoe!
- ...A reakciója a sötétre hasonló volt Bean-éhez! Szereti, ha álmos lesz! Ám Crackle nyöszörgött, amikor letakartuk! Igen! Nyöszörgött! Mint egy gyerek! És akkor...
- Szeretlek!
- ...Abban a pillanatban mindketten nagyon aranyosak voltak... Várj! Mi? - Hanji azonnal Levi-re nézett.
Válasz helyett, Levi magához húzta a fejét, és megcsókolta. Hanji szemei nagyon szélesre kerekedtek, Levi pedig vigyorgott, miután elengedte.
- Azt hiszem ez kell ahhoz, hogy megállítsalak, huh? - ugratta. - Ja, és nem gondolod, hogy csak annyi kéne, hogy fogd be? Komolyan kérdezem!
...
Hanji csak hitetlenkedve bámulta. Vajon....Ez most tényleg az első csókja volt?
- Mostantól kezdve az enyém vagy. Érted?
...
- Mondj valamit, jó? Eddig beszédes voltál.
- Én...
- Hn?
Hanji hirtelen megcsókolta, így most Levi-n volt a sor, hogy megdöbbenjen. Hanji elengedte őt, és kuncogott.
- köszönöm... Én is szeretlek, Levi.
Bónusz vége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése