Áldás vagy hiba
4.fejezet
Hanji dühösnek érezte magát, amikor meglátta Levi-t és Petrát odasétálni a csapathoz, akik már a kastélyban várták a visszatérésüket. Megkönnyebbült, hogy Petra sértetlen volt, de dühös, amiért Levi átölelte.
- Örülök, hogy mindketten visszajöttetek - mondta Oluo, magára vonva a figyelmet. Petra elmosolyodott.
- Igen, jól vagyok, hála Levi Hadnagynak.
Levi csak állt, és bámult, karja még mindig védelmezően pihent Petra vállán. Hanji nem bírta tovább, odament, és az öklét egyenesen Levi arcába vágta. Nem számított rá, és egy kicsit hátratántorodott, de állva maradt.
- Mi a franc bajod van? - morogta, bosszantotta, hogy nem számított erre.
Petra nem tudta, mit kellene tennie, így csak oda-vissza nézett közöttük, aggódott Levi miatt.
- Tudsz Petra jelenlegi állapotáról? - kérdezte Hanji.
Levi kicsit meglepődött, hogy tudja, de hamar összeszedte magát.
- Ami azt illeti, igen - felelte unott hangon.
A csapat többi tagja zavarosan nézett, hogy vajon mi van Petrával.
- És? Mit fogsz csinálni? - követelte Hanji.
- Felelősséget vállalok, mit egy férfi - felelte hűvösen Levi.
Hanji előre lendítette a lábát, és tökön rúgta Levi-t, aki összerezzent a fájdalomtól.
- Ezek után nem hiszem, hogy sok ember fog kedvelni. Különben is, ez volt az oka, hogy segíteni akartam helyrehozni ezt a rendetlenséget - nevetett, amikor meglátta a sérült Levi-t. Petra azonnal mellé rohant, és megpróbált segíteni neki.
A csapat végre rájött, hogy miről beszélnek.
- Várj! Úgy érted, hogy Levi felcsinálta Petrát? - kérdezte Oluo.
- Úgy érted, a francia törpe itt? A kis magassága végre ért valamit - Hanji még inkább nevetett.
5 évvel később...
Levi egy faszéken ült az istállóban, és épp a közepén volt a kardtisztításnak, amikor kis közelgő lépteket hallott. Felpillantott, és meglátta a fiát, aki csodálattal bámult rá. A fiú az ő sötét haját és szemét örökölte, de az utóbbi kicsit kerekebb volt, mint az anyjának. Szintén az anyja kedves személyiségét örökölte.
- Váó! Apu aaaannyira szuper! - nevetett, és tapsolt a kis pufók kezeivel.
- Nem igazán - sóhajtott Levi, simogatva fia sötét haját.
- Ha nagy leszek, akkor belőlem is katona lesz, és megvédek mindenkit, mint apu! - mondta mosolyogva a fiú.
- Nos, remélem összejön - mondta Levi, mosolygott a fia lelkesedésétől.
- De most előbb megyek és segítek anyunak, és Hanji néninek vacsorát csinálni - mondta a fiú, miközben elhagyta az istállót.
Levi büszke volt a fiára, és semmit nem bánt. Tudta, hogy mind őt, mind pedig Petrát, a nőt, akibe beleszeretett, mindig megfogja védeni. Ahelyett, hogy hiba lenne, ahogy azt elsőre gondolták, kiderült, hogy egy áldás.
- Örülök, hogy mindketten visszajöttetek - mondta Oluo, magára vonva a figyelmet. Petra elmosolyodott.
- Igen, jól vagyok, hála Levi Hadnagynak.
Levi csak állt, és bámult, karja még mindig védelmezően pihent Petra vállán. Hanji nem bírta tovább, odament, és az öklét egyenesen Levi arcába vágta. Nem számított rá, és egy kicsit hátratántorodott, de állva maradt.
- Mi a franc bajod van? - morogta, bosszantotta, hogy nem számított erre.
Petra nem tudta, mit kellene tennie, így csak oda-vissza nézett közöttük, aggódott Levi miatt.
- Tudsz Petra jelenlegi állapotáról? - kérdezte Hanji.
Levi kicsit meglepődött, hogy tudja, de hamar összeszedte magát.
- Ami azt illeti, igen - felelte unott hangon.
A csapat többi tagja zavarosan nézett, hogy vajon mi van Petrával.
- És? Mit fogsz csinálni? - követelte Hanji.
- Felelősséget vállalok, mit egy férfi - felelte hűvösen Levi.
Hanji előre lendítette a lábát, és tökön rúgta Levi-t, aki összerezzent a fájdalomtól.
- Ezek után nem hiszem, hogy sok ember fog kedvelni. Különben is, ez volt az oka, hogy segíteni akartam helyrehozni ezt a rendetlenséget - nevetett, amikor meglátta a sérült Levi-t. Petra azonnal mellé rohant, és megpróbált segíteni neki.
A csapat végre rájött, hogy miről beszélnek.
- Várj! Úgy érted, hogy Levi felcsinálta Petrát? - kérdezte Oluo.
- Úgy érted, a francia törpe itt? A kis magassága végre ért valamit - Hanji még inkább nevetett.
5 évvel később...
Levi egy faszéken ült az istállóban, és épp a közepén volt a kardtisztításnak, amikor kis közelgő lépteket hallott. Felpillantott, és meglátta a fiát, aki csodálattal bámult rá. A fiú az ő sötét haját és szemét örökölte, de az utóbbi kicsit kerekebb volt, mint az anyjának. Szintén az anyja kedves személyiségét örökölte.
- Váó! Apu aaaannyira szuper! - nevetett, és tapsolt a kis pufók kezeivel.
- Nem igazán - sóhajtott Levi, simogatva fia sötét haját.
- Ha nagy leszek, akkor belőlem is katona lesz, és megvédek mindenkit, mint apu! - mondta mosolyogva a fiú.
- Nos, remélem összejön - mondta Levi, mosolygott a fia lelkesedésétől.
- De most előbb megyek és segítek anyunak, és Hanji néninek vacsorát csinálni - mondta a fiú, miközben elhagyta az istállót.
Levi büszke volt a fiára, és semmit nem bánt. Tudta, hogy mind őt, mind pedig Petrát, a nőt, akibe beleszeretett, mindig megfogja védeni. Ahelyett, hogy hiba lenne, ahogy azt elsőre gondolták, kiderült, hogy egy áldás.
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése