2014. augusztus 12., kedd

Kimondatlan szavak

Kimondatlan szavak


Eredeti cím: Words Unspoken

Írta:  capturedereannie

Fordította: Yuri-Chan

Shingeki no Kyojin/Attack on Titan - LeviHan ---> Levi × Hanji




    Mikor Levi felébredt, az ég már narancssárga színt öltött magára, és a félhomályban egy rózsaszín átmenet díszítette, jelezvén, hogy a Nap már lenyugvóban volt, és a Hold készült felkelni. Szédülés fogta el, amikor megpróbált felállni, hogy megnézze mi folyik. Semmi. Kint minden csendes, nyugodt, és tiszta. Háromszázhatvan fokos fordulatot vett, hogy körbenézzen a szobájában. Egy nő ragadta meg a figyelmét, aki az íróasztalánál ült, olvasott, és írt valamit az asztali lámpa fényénél. A nő, szemüveges, jól láthatóan elfoglalt volt, kétségtelen, hogy Hanji az. A hang, amit kiadott, miközben megpróbált felállni, felhívta a nő figyelmét. Ránézett, és elmosolyodott.
- Ó, végre ébren vagy - üdvözölte vidáman. - Hogy érzed magad?
Nem vett észre mindent. Nem tudta, hogy Hanji miért volt a szobájában, vagy hogy miért szédült ennyire. Az utolsó amire emlékezett mielőtt minden elsötétült, hogy megpróbálta megmenteni Hanji-t egy óriástól, ami elkapta és megakarta enni a nőt.
- Csak egy kicsit szédülök - felelte, miközben továbbra is próbált emlékezni arra, hogy mi történt.
- Nos, akkor pihenj még egy kicsit - mondta bájosan, miközben tovább folytatta a papírmunkát. - Ne aggódj, majd én gondoskodom a jelentésekről.
Hirtelen kihúzta a szalagot a hajából, így az leesett a vállára. Hosszú, puha, és barna. A szálak minden irányból körbezárták,  kimutatva valódi szépségét, és hipnotizálva Levi-t. A sugarak a félhomályban tükröződtek a haján, ami így izzott, és ragyogott a szoba sarkában. A krémes, elefántcsont bőre puhának tűnt, valahányszor elmozdította a tollát. Levi bámulta a jelenetet, és abban a pillanatban rájött, hogy Hanji sokkal szebb, mint gondolta, sokkal nőiesebb, mint képzelte.
Odament hozzá, és megfogta a vállát, majd átölelte, meglepve ezzel a nőt. A toll hirtelen kiesett a kezéből, tekintete pedig a falhoz ragadt. (L) Lehajolt, egészen a válláig, csak hogy tudja milyen volt a haja. Eltemette benne az arcát, és belélegezte a száraz, mégis puha haj illatát. (H) Úgy érezte, mitha elektromos áram futna végig az egész testén. Ezt követte egy szellős kilégzés, ahogy az ölelés szorosabb és szorosabb lett. Nem tudott levegőt venni, a szíve kalapált, és úgy érezte, hogy a mellkasa felrobban.
- Levi - suttogta.
- Psszt... Maradj nyugton - parancsolta. Nem tudott beszélni, olyan volt, mintha a mély hangjával vezérelte volna.
Még csak nem is mozdult, nem szólt egy szót sem. Úgy érezte, hogy meleg van. Mindketten érezték hogy melegebb lett, ahogy a bőrük összeért. De Levi nem engedte el, és Hanji nem akarta, hogy elengedje.
- Hanji.
- Hmmm?
- Megcsókolhatlak? - kérdezte. A nő elvörösödött, a szíve nem bírta tovább, úgy tűnt bármelyik pillanatban felrobban.
- M-Miért kérdezed? Ha úgy érzed, hogy csinálni akarod, akkor csak csi... - mielőtt kimondhatta volna az utolsó szót, egy csók félbeszakította. Ajkai megérintették a száját, ajkai, amik puhák és melegek. Becsukta a szemét, és olyan volt, mintha az egész világ megállt volna. Minden elhallgatott. Az egyetlen, amit hallani lehetett, az a szívük együttes dobogása.
Mély levegőt vett, mielőtt újra megcsókolta. A második csók fullasztó volt. Nem hagyta, hogy elszökjön, minden alkalommal elfogta a száját.
- Hnnn...LE...MNM - megpróbálta megállítani, könyörgött egy kis friss levegőért, de a kérelmet elutasította, mivel továbbra is megcsókolta.
- Vá... Várj Levi! - Váratlanul hátrébb tolta egy kicsit. (L) Meglepődött és azt hitte, hogy ő nem szereti ezt a fajta dolgot.
- Miért Hanji? Nem akarod? - kérdezte remegő hangon, csalódás takarta el az arcát.
- De! Csak...
 Amint meghallotta a szót, hogy "de", újra megcsókolta, mélyen, mélyebben és mélyebben, egy pillanatra sem állt meg. (H) Nem tudta, hogy az ilyen dolgokban ilyen agresszív volt, mint egy tigris, ami nem akarja, hogy a prédája megszökjön.
Hirtelen a csókokat követte néhány érintés a nyakár és az arcán. Éhesek voltak az érzelmei, és ez a tettein is látszott. Az, hogy a keze egészen a derekáig ment, merész volt.
- Hanji - hirtelen megállt és ránézett. - Szeretsz engem?
Ez a kérdés, amit a leginkább várt, olyan régóta várta, hogy feltegye neki ezt a kérdést. Visszaakarta tartani a könnyeit, de nem sikerült. Könnyei a földre hulltak.
- Miért sírsz? - kérdezte, és letörölte a könnyei a hüvelykujjával.
- Szeretlek Levi - mondta, majd megölelte.
(L) Ez a szeretet. Az a szeretet, amit nem érzett már nagyon hosszú ideje. Az a szeretet, amit azelőtt megpróbált elrejteni tőle. Már elmondta a személynek, akit a legnagyobb becsben tartott.
Átölelte és simogatta a hátát, hogy megvigasztalja. Elmosolyodott. Egy mosollyal amely tele van boldogsággal.
Eltolta magától, hogy újra lássa a szép arcát. A szemüket egymásba zárták, miközben hullottak a boldogság könnyei.
- Szeretlek Hanji.
(H) Ahogy ezek a szavak elhagyták a száját, úgy érezte a szíve kalapál a mellkasában és a vér megfullasztja.


Jegyzet:

Néhány helyre zárójelbe L és H betűket tettem. Ennek oka, hogy a fordításban egyes helyeken nem egyértelmű, hogy kinek az érzéseiről, gondolatairól van szó, és mivel nem akartam belerondítani a Fanfic-be, ezért csak a kezdőbetűket tettem oda zárójelben. 
(L) ---> Levi
(H) ---> Hanji

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése