Shingeki no Kyojin/Attack on Titan ---> LeviHan Fanfiction
Hanji egyedül hagyta otthon a lányát Levi-vel. Szüksége volt még pelenkára, és még néhány dologra. Nem akarta Levi-t egyedül hagyni, mert tudta, hogy a türelme vékony, de már befejezte a jelentést a főnökének. A biztonság kedvéért Hanji hagyott egy kis listát, hátha Levi-nek szüksége van valamire.
Abban a pillanatban, amint elhagyta a házat, mintegy végszóra a baba sírni kezdett.
- Ugye most csak viccelsz - nyögött fel Levi, ahogy felállt az íróasztalától.
Átment a baba szobájába, és látta, hogy a kislány éppen lerugdossa magáról a takarót.
- Hé, hé, nyugi, nyugi - mondta neki halkan, miközben felkapta. - Mi a baj? Anyát jobban szereted, mint engem, vagy mi?
Válaszként újabb sírást kapott.
- Ssshh...Jól van, hagyd abba. Így hamar megsüketülök - motyogta, miközben gyengéden ringatta.
Levi megpaskolta a fenekét.
- Ó. Már értem. Ez sok mindent megmagyaráz.
Egy tiszta pelenkával később apa és lánya a nappaliban ültek. Miután a lányuk megszületett, a nappali egy külön játszószobává alakult. Egy puha takaró volt leterítve a földre, körülötte játékok és könyvek voltak mindenütt. Levi kiadott egy "tch" hangot, és letette a lányát.
- Figyelj, te maradj itt, amíg én egy kicsit rendet rakok.
A kislány válaszképp kuncogott és baba nyelven kezdett fecsegni.
- Igen, igen. Baba beszéd, amit csak akarsz, folytasd csak.
Levi megrázta a fejét, majd elkezdte összeszedni a játékokat a padlóról, és bedobálta őket a járókába. Nem vette észre, amikor a baba átmászott az egyik székhez, és felhúzta magát. Kiadott egy boldog sikolyt, ami megijesztette Levi-t.
Megfordult, félve a legrosszabbtól, amíg látta, hogy egy szék mellett áll, a lába remegett.
- Ó, a fe... Megijesztettél! Olyan vagy, mint az anyád, mindenért kiabálsz. Igen drágám, tudom, hogy tudsz állni, de járni is tudsz?
A baba fel-le ugrált a lábán, még mindig markolva a szék szélét. Ismét egy boldog sikoly hagyta el a száját. Levi azon kapta magát, hogy mosolyog, és elindul felé. Amikor már csak egy-két lépésnyire volt tőle, leguggolt előtte, és kitárta felé a karját.
- Hé, gyere.
Hirtelen elhallgatott és bámult rá a nagy, barna szemeivel. Csakúgy, mint Hanji - gondolta magában Levi.
- Tudsz járni? Szeretnél járni?
A kislány tovább bámult rá, mielőtt halandzsázni kezdett. Levi a szemét forgatta. Csak az olyan típusú dolgokat teszi, amiket Hanji - gondolta. Azonban legnagyobb meglepetésére, a kislány elindult a széktől. Kicsi, ügyetlen léptekkel haladt Levi felé. Mostanra Levi arcán egy ritka mosoly terült el.
- Ez az! Gyere apuhoz, gyere!
A kislány kuncogott, és továbbra is ment hozzá. Egy kis mosoly volt az arcán. Kinyúlt a felé nyújtott karok felé, és Levi felkapta őt egy öleléshez.
- Nézz oda! Nem vagy semmi! Csak várj, amíg az anyád meghallja ezt! Megfog őrülni, vagy kifog törni belőle az izgalom. Te pedig kisasszony, megérdemled a jutalmat. Még ha mindig rendetlenséget is csinálsz a Cheerios-szal.
Hanji a legvadabb álmaiban sem képzelte volna, hogy valaha férjhez megy, még kevésbé, hogy lesz egy lánya. úgy érezte, hogy a szíve feldagad, amikor hazaért, és meglátta Levi-t és a kislányukat. Levi ült a babával az ölében, és egy könyvet olvasott neki. Nos, legalábbis próbálta olvasni neki, mert folyton megfogta a könyvet, és megpróbálta kivenni a kezéből. Soha nem gondolta volna, hogy saját családja lesz. Hanji letette a bolti táskát, és odament hozzájuk.
- Találjátok ki, ki jött haza! - a hangjára, a baba fészkelődni kezdett Levi karjában. Hanji nevetett, ahogy Levi megpróbálta visszatartani a kislányt. Levi átadta neki a babát, miután leült mellé.
- Köszönöm - motyogta.
Hanji a szemét forgatta, és adott egy gyors puszit az arcára.
- Milyen volt? - kérdezte, miközben megcsókolta a lányát. Levi vigyorgott:
- Soha nem fogod elhinni, hogy mi történt.
Abban a pillanatban, amint elhagyta a házat, mintegy végszóra a baba sírni kezdett.
- Ugye most csak viccelsz - nyögött fel Levi, ahogy felállt az íróasztalától.
Átment a baba szobájába, és látta, hogy a kislány éppen lerugdossa magáról a takarót.
- Hé, hé, nyugi, nyugi - mondta neki halkan, miközben felkapta. - Mi a baj? Anyát jobban szereted, mint engem, vagy mi?
Válaszként újabb sírást kapott.
- Ssshh...Jól van, hagyd abba. Így hamar megsüketülök - motyogta, miközben gyengéden ringatta.
Levi megpaskolta a fenekét.
- Ó. Már értem. Ez sok mindent megmagyaráz.
Egy tiszta pelenkával később apa és lánya a nappaliban ültek. Miután a lányuk megszületett, a nappali egy külön játszószobává alakult. Egy puha takaró volt leterítve a földre, körülötte játékok és könyvek voltak mindenütt. Levi kiadott egy "tch" hangot, és letette a lányát.
- Figyelj, te maradj itt, amíg én egy kicsit rendet rakok.
A kislány válaszképp kuncogott és baba nyelven kezdett fecsegni.
- Igen, igen. Baba beszéd, amit csak akarsz, folytasd csak.
Levi megrázta a fejét, majd elkezdte összeszedni a játékokat a padlóról, és bedobálta őket a járókába. Nem vette észre, amikor a baba átmászott az egyik székhez, és felhúzta magát. Kiadott egy boldog sikolyt, ami megijesztette Levi-t.
Megfordult, félve a legrosszabbtól, amíg látta, hogy egy szék mellett áll, a lába remegett.
- Ó, a fe... Megijesztettél! Olyan vagy, mint az anyád, mindenért kiabálsz. Igen drágám, tudom, hogy tudsz állni, de járni is tudsz?
A baba fel-le ugrált a lábán, még mindig markolva a szék szélét. Ismét egy boldog sikoly hagyta el a száját. Levi azon kapta magát, hogy mosolyog, és elindul felé. Amikor már csak egy-két lépésnyire volt tőle, leguggolt előtte, és kitárta felé a karját.
- Hé, gyere.
Hirtelen elhallgatott és bámult rá a nagy, barna szemeivel. Csakúgy, mint Hanji - gondolta magában Levi.
- Tudsz járni? Szeretnél járni?
A kislány tovább bámult rá, mielőtt halandzsázni kezdett. Levi a szemét forgatta. Csak az olyan típusú dolgokat teszi, amiket Hanji - gondolta. Azonban legnagyobb meglepetésére, a kislány elindult a széktől. Kicsi, ügyetlen léptekkel haladt Levi felé. Mostanra Levi arcán egy ritka mosoly terült el.
- Ez az! Gyere apuhoz, gyere!
A kislány kuncogott, és továbbra is ment hozzá. Egy kis mosoly volt az arcán. Kinyúlt a felé nyújtott karok felé, és Levi felkapta őt egy öleléshez.
- Nézz oda! Nem vagy semmi! Csak várj, amíg az anyád meghallja ezt! Megfog őrülni, vagy kifog törni belőle az izgalom. Te pedig kisasszony, megérdemled a jutalmat. Még ha mindig rendetlenséget is csinálsz a Cheerios-szal.
Hanji a legvadabb álmaiban sem képzelte volna, hogy valaha férjhez megy, még kevésbé, hogy lesz egy lánya. úgy érezte, hogy a szíve feldagad, amikor hazaért, és meglátta Levi-t és a kislányukat. Levi ült a babával az ölében, és egy könyvet olvasott neki. Nos, legalábbis próbálta olvasni neki, mert folyton megfogta a könyvet, és megpróbálta kivenni a kezéből. Soha nem gondolta volna, hogy saját családja lesz. Hanji letette a bolti táskát, és odament hozzájuk.
- Találjátok ki, ki jött haza! - a hangjára, a baba fészkelődni kezdett Levi karjában. Hanji nevetett, ahogy Levi megpróbálta visszatartani a kislányt. Levi átadta neki a babát, miután leült mellé.
- Köszönöm - motyogta.
Hanji a szemét forgatta, és adott egy gyors puszit az arcára.
- Milyen volt? - kérdezte, miközben megcsókolta a lányát. Levi vigyorgott:
- Soha nem fogod elhinni, hogy mi történt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése